Rég volt már az a nap,
amikor elöször láttalak,
nem tudtuk mit hoz a holnap,
sokszor hiába vártalak.

Akkor még nem voltál igaz barát,
nem te voltál,ki nyujtotta karját,
azóta eltelt sok idő,sok minden megváltozott,
rájöttem te vagy ki mindig is hozzám tartozott.

Te fogtad kezem,te voltál ott velem,
akkor is amikor a legjobban féltem,
te táplálod minden reményem,
te vigasztalsz ha hullik könnyem.

Benned rátalaltam arra,
akinek tárt védő karja,
te terelsz a jobb útra,
te vagy számomra a reménység kutja.

Meghálálni mindezt,hogy fogom?
bármi baj van,a kezedet fogom.
fogd erősen,szorítsd a kezem,
emelj fel a sárból ha elesem.

Igaz barát vagy,ez nem kétség,
te vagy a fény, ha leszáll a sötétség,
hiába vagyunk mi föld es ég,
köztünk igaz barátság tüze ég.